2003. évi CXXXIII. törvény a társasházakról Kapolyi Ákos 1969-ben, a Balaton fővárosában, Siófokon születtem. Már kisgyermekkoromban Pestre költözött a család, de a magyar tenger természetesen örök szerelem maradt. Hosszú évekig Zuglóban, az Ilka utcában laktunk, itt nőttem fel. Emlékszem, kezdődött egyszer a környéken valami nagy építkezés. Óriási gépek jöttek, meg sok ember, hatalmas gödröt ástak.  Rengeteget játszottunk ott a környékbeli srácokkal, haverokkal . Aztán egyszer mondták, hogy nem focizhatunk itt többé, körülzárják a területet, ház épül a grundon. Bő harminc év telt el azóta, ezt az akkor még csak alapozásra váró házat ma már cégünk kezeli... Társasházi karrierem következő állomása egy újlipótvárosi lakhely volt, abban a házban apám volt a közös képviselő. Az a fajta precíz, gondos típus, aki mindig mindenre tudta a választ, ha a szomszédok kérdezték. Mindennek utánajárt, füzetekben vezette a dolgokat, de abból mindenki ki tudott igazodni. A számítástechnika betörése nálunk is okozott generációs vitákat. Ami nekem kapásból egyszerűbbé tette az életet, számára eleinte bonyolultabbnak hatott, mint a kézzel vezetett nyilvántartás. Így aztán én kezdtem el azokat vezetni, gépre vinni, ami egyúttal azzal is járt, hogy igencsak fiatal koromban ismerkedtem meg a közös költség fogalmával, az elszámolással, tervezéssel. Ez a belém nevelt precizitás végigkísért. Húsz éve vagyok vállalkozó, ennek legnagyobb részében bútorokat készítettem, szekrényeket, komplett konyhákat, irodabútorokat. Sosem hirdettem magam, nem volt rá szükség. Az elégedett ügyfelek megtették ezt helyettem, egyik adta a másiknak az elérhetőségemet. Közben én is lakástulajdonos lettem - természetesen egy társasházban, és saját bőrömön kezdtem el mindazt érezni, amire apám tanított annak idején. Több évig Kőbányán laktam, jelenleg pedig Kispesten élem át nap mint nap mindazt, ami a társasházi együttélésből fakad. Rengeteg hibát láttam a közös képviselők munkájában, gondolkodásában. Ezekből a hiányosságokból építettem fel magamban, mit szeretnék én adni azoknak a tulajdonosoknak, akik megbíznak azzal, hogy ellássam a közös képviseletüket. Nem véletlen a szó: képviselet. Értük, helyettük.